Learn it

Our Boosting self-confidence Youth Exchange in Lithuania

<<<SEE HUNGARIAN TRANSLATION BELOW>>>

I always thought that after graduation, learning won’t end. We start to work and take responsibility in a particular area, but at the same time, we get into everyday life, and inevitably start gray rutins. We begin to identify with our roles and forget to be connected to ourselves.

As for me, I often feel like I have to get away, even for a few days and learn something new, try something unexpected and hear the views of foreigners on a variety of topics.

This autumn I was one of the 3 lucky people from Hungary who had a chanche to spend some days in Panevėžys, Lithuania. We learned about how to boost our self-confidence with far eastern meditation, mindfulness and NLP techniques in a nonformal educational way.

This Erasmus plus project was covered by the European Union. Our Hungarian NGO was called Sabai training, founded in 2016. Their mission is to build a world together where people are empowered to learn without any barriers, live a peaceful life and willing to share their knowledge in their community.

The youth exchange had 36 participants from 7 different countries (Greece, Slovakia, Hungary, Sweden, Estonia, Lithuania, Italy) and to make it more interesting everyone came from different private and professional backgrounds.

We had a high- skilled trainer, who spent years in Thailand among monks to master the most authentic meditation techniques. She had two facilitator: a psychologist and a teacher.

The first part of the project was about introducing each other, discussing rules (for example always be on time, no phone, respect and accept each other, no alkohol, no sexism), and doing exercises to increase our mutual trust.

One of the most effective exercises was closing our eyes and letting ourselves to fall into the group’s embrace or be lifted with a blanket.

We performed SWOT analysis and practiced job interview tasks together. We made our own vision board: it is about creating our goals for future plans (how we see ourselves or what we would like to achieve) by drawing, cutting out pictures from newspapers.

To expand our knowledge of opportunities offered by the erasmus programs, the presence of NGOs in different countries and after that we tested our knowledge in pairs using Kahoot quiz. To be closer to ourselves we had to write a love letter to ourselves. There was a mental process of having to think about our positive attitudes, we had to go through by which we learned to appreciate our own qualities more. (To be honest I lost mine, now it would be great to read it again, but this is the fate of a scattered brain. What can I do? 🙂 )

Every night, leaders from different nationalities asked us in little groups, what we had learned, did we have an „aha moment” and was there something we were not satisfied with. Based on our feedbacks, there was always a change for the next day. It was a pleasure to feel that we could be honest without any compulsion.

On the other day after the usual morning meditation we began with an outdoor activity, the „Blind fold game”: the sighted partner had to provide safety, support and make the blindfolded partner sense as much things as possible. It was like to be a child and discover the word again.

Then followed the „Ropes and holes” game: we had to pass through holes made of rope, but each hole could be used only once and couldn’ t be touched. In this exercise we lost 25 minutes because at first we were not working as a team, but trying to get through individually. Then we lifted each other up to complete the task. The conclusion was: without teamwork we are less effective and it is a bigger challange to achieve our goals.

Between the tasks we always had energizer games to make us more active and we had our life-saving coffee breaks as well.

The theoretical and practical part was well balanced. We learned among others about the NPL (NeuroLinguistic Programming), anchoring and types of leadership. During the day we tried the DANCEmandala technique, that comes originally from Chaing Mai. With consciously selected songs, it encourages us to dance without borders and rules and literally dance our emotions. It is able to unblock and connect to our inner world.

We also made our own 1,5 minutes theather in front of 38 people, the topic was what self-confidence for us means. I sang a song without instrumental accompaniment and without really knowing the lyrics. Then I added that in my case self-confidence is always a decision regardless of the circumstances and internal fears.

There was every day an open space for everyone to share their thoughts and feelings, ultimately themselves. This kind of safe environment helps to increase confidence in oneselves, no matter the race, nationality, appearance or personality.

One of my best memories was when a guy from Estonia performed a one-man show. He sang to us in Japanese, Spanish and Estonian. I’ve never heard these songs before but they had a huge impact on me.

I think this article will be very hard to finish, because I have too much great memory and we haven’t talked about divine Lithuanian specialties like Burokėlių Sriuba /beetroot soup/, Zeppelins /Cepelinai/, Grybukai /mushroom shaped cake/.

It was a great pleasure for me to take part in this project, in a beautiful location, with fantastic people, competent professionals, unquestionable values were placed in my backpack that I proudly carry into my future.

P.s: A special thanks to Ieva, who organized everything and by choosing Panevėžys we had the opportunity to get to know the place where she was grown up.

<<<>>>

Mindig is megkérdőjelezhetetlen volt számomra, hogy a diplomák megszerzése után a tanulás messze nem ér véget. Elkezdünk dolgozni, felelősséget vállalunk egy adott szakterületen és egyik pillanatról a másikra elkerülhetetlenül a szürke hétköznapok monoton világában találjuk magunkat. Központba kerülnek a kötelezettségek, határidők, prioritások, egyensúlyozás az idővel és rossz esetben még a szerepeinkkel is azonosulunk. Fennáll a veszélye, hogy a nagy társadalmi megfelelésben észrevétlenül elveszítjük a kapcsolódást saját magunkkal.

Ami engem illet a munkán kívül szükségem van arra, hogy olykor kiugorjak minden megszokásból. Néhány napra el kell mennem messze innen, hogy tanuljak valami újat, kipróbáljak valami meglepőt, eddig nem ismertet és meghallgassam más kultúrából származó emberek véleményét a legkülönbözőbb témákban. Engedem a világnak, hogy formáljon alternatív utakon is, távol a komfort zónámtól, hiszen így van igazán értelme.

Az Erasmus plusz projektek az Európai Unio által fedezett programok, amelyek célul tűzték ki, hogy nemzetközi környezetben, meglepően sokszínű témákban fejlesszék a fiatalok kompetenciáit.

A magyarokat a 2016-ban alapított NGO, a Sabai training támogatja a bejutásban.

A legutóbbi ifjúsági csereprogram az önbizalom fejlesztését tűzte ki célul, méghozzá 10 napon keresztül napi 9 órában. Összesen 36 résztvevő 7 különböző országból (Görögország, Szlovákia, Magyarország, Svédország, Észtország, Litvánia, Olaszország), látogatott el a gyönyörű Panevėžysbe. Magasan kvalifikált trénerünk éveket töltött Thaiföldön szerzetesek között, hogy elsajátíthassa és később átadhassa a leghitelesebb meditációs technikákat. Két facilitátor segítette a munkáját: egy NLP területen tevékenykedő pszichológus és egy nonformális oktatási formákat jólismerő tanár.

A project első része egymás bemutatásáról, közösen kreált szabályokról és az új csapatban való bizalom kiépítéséről szólt.

Képzeld el, ahogyan egy ismeretlen emberek által alkotott kör közepén állsz csukott szemmel és el kell dőlnöd, mondván a többiek majd elkapnak. Kik azok a többiek? Majd megismered őket! Vadidegenek kezében az életed, akik pár perc múlva egy pokrócba csavarva fognak felemelni. Erős kezdés!

SWOT analízis segítségével válaszoltunk a szakemberek által összeállított kérdésekre, majd speciális, kreatív technikákkal jövőbeli tervet készítettünk, ezek után pedig megtanultuk a nemzetközi küldöszervezetek sajátosságait.

Mit szólnál hozzá, ha valaki arra kérne, hogy írj egy szerelmes levelet, méghozzá saját magadhoz? Igen, akkor is ha nem vagy egy ömlengős típus és be nem vallottan nehéz napokon nagyítóval kutatod az értékeidet. Tessék, itt egy papír és egy toll! Senki nem fogja látni, ez a tiéd. Olyan nyelven írod, amilyen nyelven akarod! Szóval megírtuk. Rózsaszín tollal teleírt A4- es lapomból kiderült, hogy azért nem változtatok a rossz tulajdonságaimon, mert imádom őket és azokat a helyzeteket is, amiket magukkal hoznak. Mindig arra figyelünk, hogy miben akarunk fejlődni, de eszünkbe sem jut összegezni, ami kedves a számunkra saját magunkban. Jó lenne elővenni azt a bizonyos levelet néha, de mivel szerepelt rajta a szétszórtság, természetesen már aznap elhagytam valahol. 😊

Fontos szempont volt a feladatok során, hogy mindig más legyen a párunk. Dolgozzon együtt mindenki mindenkivel! Most már tudom, hogy mindig a megfelelő időben kaptam a megfelelő embert. Az egyik résztvevővel például előző nap zongoráztunk közösen egy dalt Ludovico Einauditól, másnap pedig a szívére kellett tennem a kezem és felvenni lélegzetétnek ritmusát. Találjátok ki, hogy legnagyobb meglepetésünkre melyik dal csendült fel a háttérben? Igen, a mi dalunk.

Minden este az adott nemzetiséghez tartozó vezetők kis csoportokban kértek minket arra, hogy foglaljuk össze, mit tanultunk aznap, volt e “aha momentünk”, mi tetszett a legjobban és mivel nem voltunk megelégedve. Nagyszerű érzés volt, hogy a legőszintébben elmondhattunk mindent. Nem kellett megfelelnünk szerepeknek és ha bármiben változtatást láttunk jónak, az másnapra meg is történt.

A következő reggelen a szokásos reggeli meditáció utána egy olyan játékkal folytattuk, amelyben bekötött szemű partnerünket vezettük. Feladat: a látáson kívül minden érzékszervét használja, fedezze fel a világot, váljon gyermekké újra.  Becsukott szemmel ülni egy hintában valaki mellett, akire rá vagy bízva, felejthetetlen!

Mindenkinek húznia kellett egy úgynevezett “titkos barátot”. Ezt azt jelenti, hogy egy embernek kedveskedned kell, üzenetekkel, kedves cetlikkel, masszázzsal, rajtad múlik. Én egy vak litván férfit húztam. Az egyik este feladatoktól függetlenül vezetett egy kis erdő mellett. Elképesztő biztonságot éreztem mellette, minden kis akadályt érzékelve pontosan tudta, hogy merre szabad fordulnunk, mikor kell nagyot lépnünk. Megtudtam továbbá, hogy a hangom alapján hány évesnek tűnök és mesélt, titkos, csibész praktikáiról is. Legnagyobb meglepetésemre sokszor tudta, hogy mit csinálok, pedig nem láthatta.

Visszatérve a feladatokhoz: a “kötelek és lyukak” nevű játék nagy kihívást jelentett számunkra. Kötélből készült lyukakon kellett átbújnunk anélkül, hogy hozzáértünk volna. A 36 fős csoport 25 percet veszített, hiszen mindenki egyedül kezdett el gondolkodni, majd rádöbbentünk, hogy a cél csakis csapatmunkával elérhető. Tervet készítettünk és átemeltük egymást.

A feladatok között mindig voltak energizáló játékok, hiszen a napi 9 órás tréning angol nyelven bizonyos időközönként megkövetelte az élénkítést. Persze nagyon hálásak voltunk az életmentő kávészünetekért is. Tanultunk többek között az NPL-ről (NeuroLinguistic Programming) és a különböző vezetői típusokról. Kipróbáltuk a DANCEmandalat, nagy kedvencemet. Ez a technika Chaing Mai-ból származik és tudatosan kiválasztott dalokkal arra buzdít minket, hogy határok és szabályok nélkül szó szerint kitáncoljuk az érzelmeinket. Ez képes feloladni a belső blokkokat és újra létrehozni kapcsolódást a szívünkkel.

Egy másik napon mindenki előadta a saját 1,5 perces színházát 38 ember előtt, amelyben megmutathatta, számára mit jelent az önbizalom. Volt, aki csak ült és szótlanul nézte a közönséget, más rajzolt, próbálta megérinteni minél több ember szívét, megosztotta a lebénult arcával járó gyerekkori csúfolások emlékeit vagy a rasszizmus érzését. Én énekeltem egy dalt hangszeres kíséret nélkül és anélkül, hogy valóban tudnám a szöveget. A mini előadás előtt elmondtam, hogy számomra az önbizalom mindig döntés kérdése, amely független a körülményektől és a belső félelmektől.

Az egyik este maradandó élményt jelentett számomra, amikor egy észt származású műlábbal élő férfi koncertet adott nekünk, japánul, spanyolul és észtül énekelt, másnap pedig táncolt velünk, úgy ahogyan senki más. Azt hiszem, hogy az ő élethez való hozzáállása az, ami a legtöbbet adott nekem. Mindemellett barátságot kötöttem a szlovák származásó lakótársammal, aki Ázsiában idegenvezető. Kellőképpen bölcs és őrült nőszemély, ahogyan illik! Alig várom, hogy meglátogasson Budapesten.

Nehéz befejezni ezt a cikket, hiszen rengeteg az élmény és még nem beszéltünk az isteni litván specialitásokról, mint a Burokėlių Sriuba (céklaleves), Zeppelins (Cepelinai ), Grybukai (gomba alakú sütemény ).

Nagyon hálás vagyok, amiért a csapat része lehettem. Rengeteg kedves levelet kaptam a többiektől, amelyek ma már a szobámban ékeskedve emlékeztetnek arra a megkérdőjelezhetetlen értékre, amelyet a “hátizsákomban” büszkén viszek tovább az utamon.

Nincs az a könyv vagy televízió műsor, ami képes lenne ilyen szinteken megnyitni a világot más kultúrák felé. Ehhez emberek kellenek, közös élmények és egy mindentől elszigetelt csodahely, ahol melegítőben együtt okosodhatunk távol a külcsíny világától.

Ui. Külön köszönet illeti Ievát, aki mindent megszervezett és a szülővárosát (Panevėžys) választotta helyszínül.

Szerző:Fazekas Andrea

Special thanks to: