Learn it

Erasmus+ Portugál köntösben – Jelige: Környezetvédelem

Ha évekkel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy „Ákos, te Portugáliába fogsz utazni”, nembiztos, hogy hiszek neki. Külföldre utazni sokáig extravagáns gondolatnak számított hazánkban. A gazdagok kiváltságának tekintettük.

Hisz mi kell egy úthoz? Pénz, pénz, pénz…. ja és igen…. pénz. Sajnos sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy elmenjenek akárcsak a Balatonra egy hétre, nemhogy Portugáliába… De jött az Európai Unió és ezt a csodás emberi attitűdöt elkezdte kitörölni a köztudatból. Sajnos még mondhatni gyerekcipőben jár ez a projekt, de ahogy én külső szemlélőként látom, a jó úton haladnak, s remélem mihamarabb elérünk oda, hogy az utazás, az új kultúrák és szokások megismerése, része lesz az általános emberi életszemléletnek. De, hogy mi is ez a projekt? Az Erasmus+, melynek keretein belül az érintetteknek lehetősége nyílik részt venni, egy többnyire külföldön tartott programon, s új dolgokat tanulva, megismerkedni más nézetekkel, kultúrákkal.

A következőkben szeretném elmesélni, hogy én hogyan jutottam ki Portugáliába az Erasmus+, illetve a Sabai training segítségével, s kintlétem alatt mi mindennel gazdagítottam lelkemet.

2019 elején, miközben szokásomhoz híven a facebookot barangoltam, rátaláltam egy posztra, mely egy utazást „hirdetett” 18 – 30 éves embereknek, akiket érdekel a környezetvédelem témaköre. Mint az ügy lelkes híve, azonnal jelentkeztem is a programra, bár bevallom, nem reménykedtem, hogy én is a szerencsés kiválasztottak között leszek. Ennél pozitívabb csalódás nem is érhetett volna.

Közel 2-3 héttel a jelentkezés után kaptam egy emailt, hogy továbbjutottam a második fordulóba. A jelentkezési procedúra végén, egy skype interjú keretein belül, beválogattak.

A program a repjegy beszerzésén túl más előkészületeket is igényelt. Elsősorban megterveztük, hogy az intercultural night keretein belül, mi módon mutatjuk be hazánkat. Készült egy rendhagyó kvíz magyarországról és sok-sok finomságot és érdekességet vittünk, magyar kártyától kezdve egészen a rubik kockáig (természetesen a fütyülős pálinka sem maradhatott ki a bemutatóból 😊 )

Ezután a magyar környezetvédelmi helyzet bemutatását ötleteltük ki, mely a program egyik legsikeresebb előadása lett.

Na de, hogyan is zajlott az utazás?

A program lehetőséget biztosított arra, hogy két nappal korábban érkezhessen, illetve két nappal később távozzon az, aki szeretne a turistáskodás oltárán áldozni. Személy szerint én nem éltem a lehetőséggel, s így 2019 Április 7-én, Hajnali 5:45-kor (igen, nekem az hajnalnak számít 😀 ), a TAP air légitársaság gépe elhagyta az országot, fedélzetén közel kétszáz emberrel, s köztük jómagammal is. Első úticél Lisszabon volt, ahonnan késő délután indult a vonatunk Tomarba. Természetesen a leszállás és a vonat út között eltelt néhány óra sem volt tartalommentes, felfedeztük az Oriente (lisszaboni vasútállomás) környékét, gazdagodva néhány kimagaslóan jó fotóval. A Tomarba tartó úton megtapasztalhattuk a Portugál vendégszeretetet, amikor is üzemzavar végett arra kényszerültünk, hogy átszálljunk egy másik szerelvényre. Mint portugálul nem tudók, a hangosbemondó eme szívmelengető közleményét sajnos nem értettük, de egy helyi hölgy felkarolt bennünket, s megmutatta merre kell mennünk, ezúton is köszönöm / köszönjük a segítségét! Tomarba természetesen épségben s egészségben, no meg persze farkaséhesen, a nagy úttól, megérkeztünk.

Számtalan bámulatos, s varázslatos dolog történt a hét folyamán, több is, mint amit egy beszámolóban el lehetne mesélni, így néhány apróságot, a projekt kulcselemeit megragadva szeretném elmesélni, hogy mégis mivel töltöttük el azt a varázslatos egy hetet Tomarban.

Egy nap fő programpontjai, az étkezéseken kívül, természetesen a workshopok, előadások voltak. Ezeknek a foglalkozásoknak a célja, látóterünk tágítása volt. Számos érdekes dolgot megtudhattunk mind a Portugál, mind a másik 4 ország helyzetéről is.

De mégis mi tette emlékezetessé ezeket a foglalkozásokat? Az, hogy közel hozták hozzánk a témát. Nekünk magunknak is bele kellet tennünk az energiát, szinte az összes feladatba, s ezt értsék kérem a lehető legjobb módon. Annál hatásosabban nem lehet valakinek felkelteni az érdeklődését, mint mikor egy prezentáció interaktív. Ha egyetlen foglalkozást kellene kiemelnem, akkor a „szemétből várat”jeligéjűt mondanám. A feladatot a hét közepe táján kaptuk. Hat fős csoportokba rendeződve bejártuk a környéket szemét után kutatva, s a bázisra visszatérve, a zsákmányból kellett valami maradandót alkotni, amit azután visszaadhattunk a társadalomnak. A visszaadós részét nem részletezném, több-kevesebb sikerrel ugyan, de visszaadtuk, s amit mégse, az az önkormányzathoz került, akik kiállították alkotásainkat.

Korábban említettem az kulturális estét (intercultural night), illetve az országok helyzetéről tartott előadásokat is. Ezekről pár szóban szeretnék megemlékezni.

A kultúrest(ék)en megismerhettük a résztvevő országokat. Minden nemzet a maga sajátosságait igyekezett bemutatni. Italoktól kezdve, ételeken át a táncokig, s a vetélkedőkig, minden volt. A vetélkedős rész a másik programrészre, az országok helyzetét bemutató előadásokra is igaz. A portugálok például egy emberi társasjátékot, a bolgárok egy színdarabot, mi magunk egy Tabuhoz hasonló játékot készítettünk újdonsült barátainknak.

A barátságokról:

Természetesen ha egy csoportos rendezvényre utazunk, várható, hogy új kapcsolatokat létesítünk, ám az nem feltétlen várható, hogy szinte azonnali és erős barátságok alakulnak ki. Kivéve ha az ember egy Erasmus+ résztvevője.

Azonnal megtaláltuk a közös hangot, szinte mindenkivel. Számtalan tartalmasnál tartalmasabb beszélgetés és hatalmas vihorászások kerekedtek ki abból, amikor leültünk közösen valahova. Zseniális volt.

Bár az Erasmus+ lényege nem a turistáskodás, s ha valaki mégis igényli ezt, annak rendelkezésére állnak a plussznapok, azonban az egy hét alatt is bolt időnk bőven, hogy megnézhessük Tomar nevezetességeit. A Krisztus Rendi kolostortól kezdve, az Aquaducton át, még a Gyufa múzeumba is elhúzottunk (igen, gyufa múzeum… hosszú sztori, de zseniális! Aki kíváncsi, járjon utána)

Szombat este, miután egy kortárs zongoravirtuóz duo előadását meghallgattuk, fájó szívvel kezdődtek meg a búcsúzkodások, hisz volt aki hajnalok hajnalán mar elhagyta a szállást, s így kénytelen volt korán nyugovóra térni.

A búcsúzkodás mindig fáj, de a fájdalom eltörpül amellett a sok szép emlék mellett, amikkel az egy gét alatt gazdagodtunk.

Természetesen épségben hazaértünk, s bár nehezen, de felvettük az itthoni élet folyamát.

Ilyenkor szokás valamiféle konklúziót levonni. Számtalan tanulságos esemény történt a cirka egy hét alatt  melyekre kitérni, mint már mondtam, lehetetlen. Ugyanakkor ha a legfőbb gondolatot kéne kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy

„Éld meg a pillanatot”, számomra ez a legnagyobb ajándék, amit a program csak adhatott, hisz történjék jó vagy rossz, a pillanatot meg kell élni, hogy utána nyugodt szívvel tekinthessünk vissza rá.

Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki lehetővé tette az utazást. Drága Anya, Tanárnő,  Tanár Úr, Timi, Sabai training és persze az a zseniális forma, aki kitalálta az Erasmus+ -t, köszönöm!

És köszönöm, hogy rajtam kívül még oly sokan megtapasztalhatják majd az érzést, amit egy ilyen program nyújt.

Ui.: VÁGJANAK BELE!

Szerző: Bollók Ákos

Ha szeretnél többet megtudni a programról, kövesd a projekt saját oldalát ITT.

Special thanks to: