Learn it

Where ideas become projects – Második felvonás

Csegei Tímea vagyok, a Sabai Tréning Egyesület egyik alapító tagja. 2018. március 20-28. között egy Erasmus+ tréningen vettem részt Lengyelországban, melynek címe „Erasmus+, where ideas become projects” volt. Ez egy trainingsorozat első része volt, a második részére 2018. június 18-25. között került sor. A második tréningre Jankovics Nórával mentem, küldő szervezetünk a Sabai Tréning Egyesület volt, a fogadó szervezet pedig az Instytut Innowacji, egy varsói nonprofit szervezet.

Nórival az Erasmus+, KA1, Youth Sector finanszírozásában vettünk részt a tréningkurzus második részén, ismételten Zakopanéban. A szervezők eredeti elképzelése az volt, hogy ugyanazok a résztvevők lesznek mind a két projektben, de ennek megvalósítása nem sikerült. Sokan visszatértek azok, akik a márciusi tréningen is részt vettek, és sok új bátor jelentkezőt is megismerhettünk.

Míg az első tréning az Erasmus Plus projektek megtervezéséről, megírásáról és kivitelezéséről szólt, a második kurzus merőben más, sokkal gyakorlat-orientáltabb volt; ez már a kivitelezésről, levezetésről és facilitálásról szólt.Olyan hasznos, gyakorlati tudást kaptunk, amelyet az élet bármely területén tudunk hasznosítani.

Megosztottuk a két tréning között eltelt idő alatt gyűjtött tapasztalatokat, átismételtük a projektírás alapjait, beszéltünk a kihívásokról és javaslatokról a jövőbeni projekteken illetőleg, online eszközöket mutattak nekünk a trénerek, alap facilitátori/tréneri készségekkel ismerkedtünk meg és sajátítottuk el őket és megtanultuk, hogy hogyan kell helyesen visszajelzést adni és véleményt kifejteni pl. egy workshopról.

A tréningen tizenkét nemzet képviseltette magát, (Németországot leszámítva) mindenhonnan két résztvevővel, ami egy nagyon sokszínű és nyitott közeget eredményezett.

Minden párnak, akik ugyanabból az országból érkeztek, még a tréning előtt egy workshopot kellett kitalálniuk és megtervezniük, majd a tréning alatt ezt 60 percben megvalósítani. Mi a környezetvédelem témaköre mellett döntöttünk Nórival, és kb. 10 ember vett részt a workshopunkon. Egy szabadulószobát készítettünk nekik, ahol feladatuk az volt, hogy megtalálják a tíz elrejtett, számozott tárgyat, kiválogassák közülük azokat, amiket újra lehet hasznosítani, majd az újrahasznosítás lépéseit sorrendbe rakva megkajpák a kijutáshoz szükséges kódot. Mivel mindkettőnknek ez volt az első workshop, amit tartottunk, más feladatokat is elterveztünk, hátha nem tudjuk kitölteni az időt. Ettől azonban nem kellett tartani – bár a csoportunk hamar megoldotta a feladatot, az újrahasznosítás öt lépésének részletezése közben egy nagyon érdekes beszélgetés alakult ki, ami ki is töltötte a hátralévő időt. Ezután 30 perc állt a résztvevők rendelkezésére, hogy értékeljék a facilitálásunkat és visszajelzést adjanak. A sok pozitív értékelés miatt úgy érezzük, hogy a workshopunk nagyon jól sikerült, de természetesen iránymutatást is kaptunk a többiektől, hogy miben lehetne még fejlődni.

Részt vettünk a többiek workshopjain is, mindenki 6 programra tudott feliratkozni. Ezek mind nagyon hasznosak, érdekesek voltak, és témájukat illetően rendkívül széles skálán mozogtak:

meditáltunk, kipróbáltuk, milyen érzés állatokkal dolgozni, vitatkoztunk a nukleáris energia szükségességéről, elmélyedtünk a társadalmi különbségek kérdéseiben, és azt is megtudtuk, hogyan utazzunk pénz nélkül.

Mindketten sokat tanultunk a többi résztvevőtől, és nagyon jó ötleteket tudtunk gyűjteni jövőbeni projektekhez.

A workshopokon kívül foglalkoztunk csapatépítő feladatokkal, informális és nemformális tanulási technikákkal, a kulcskompetenciák fejlesztésével, és kreativitásfejlesztő gyakorlatokat is végeztünk. Szimulációs gyakorlatokban vettünk részt, megismerkedtünk David Kolb tapasztalati tanulási modelljével, az önmagunkra és munkánkra való reflektálás fontosságával és a SMART célokkal. Nagyon sokat tanultam, új módszerekkel és technikákkal gazdagodtam, és mindezt igazán érdekes, változatos és élvezetes módon, szuper trénerek irányításával.

Az utolsó nap egészen meghitt hangulatban telt: egy nagy körben ülve mindenki elmondhatta, mit tanult, milyen pluszt kapott ettől a tréningtől, majd következett a (szó szerint) könnyes búcsú, ahol hosszú öleléssel köszöntünk el egymástól. Ezután viszont még egy kicsit vissza kellett zökkenünk, hogy kitöltsünk egy pár oldalas visszajelzést, amiben – névvel vagy név nélkül – részletesen értékeltük a tréninget és visszajelzést adtunk a trénereknek. Ebédnél átadtuk egymásnak a Youthpass okleveleket, délután pedig eltölthettünk egy kis időt Zakopane belvárosában, ahol egy finom, tradicionális lengyel vacsora is várt minket.

A következő projekt leadásának határideje október 4-én van. Most nagy lelkesedést és kreativitást érzek magamban egy ifjúsági csereprogram megírásához, mert szeretném gyakorolni és élesben alkalmazni azt a sok tudást és eszközt, amire ez alatt a két tréning alatt tettem szert.

Csodálatos embereket ismertem meg Lengyelországban, akik inspirálóan hatottak/hatnak rám.

A projekt kezdete előtt lehetőségem volt párommal Krakkóba utazni és egy kis városnézést beiktatni. Nagyon megszerettem Lengyelországot, az ételek finomak, az emberek kedvesek és udvariasak, tisztaság és rendezettség uralkodik mindenhol. Biztos, hogy vissza fogok még térni.

Bár már részt vettem egy Erasmus+ projekten (Belgiumban tanultam egy szemesztert), nekem ez volt az első tréningem, és csak pozitívan tudok nyilatkozni róla.

A trénereink, Lukasz és Paulina végtelenül figyelmesek és felkészültek voltak, rengeteget tanultam a non-formális oktatásról és a csoportvezetésről, mindezt nyitott, érdekes emberekkel és csodálatos környezetben.

Ez a tréning olyan volt, mint az erasmusos félévem egy hétbe sűrítve, és arra inspirált, hogy a lehető legtöbb ilyen lehetőséget használjam ki, és még több Erasmus képzésre jelentkezzek – egyelőre csak résztvevőként, majd később akár facilitátorként is kipróbálva magam.

 

Special thanks to: